'nyikorog a szekér, és ködbe iázik a szamár'

A héten már annyiszor megnyitottam ezt az ablakot, hogy akkor most írok valamit, de mindig kitöröltem, hogy majd holnap, majd holnap, de a végén egyik nap sem írtam, de most fogok.Annyira összefolynak a napjaim, mert suliban órán vagy firkálok, meg rajzolgatok a füzeteimre, vagy éppen Betti kezét rángatom, hogy mennyi is az idő.(általában az irodalom óra a halálos, ami annyira unalmas, hogy ...) Mikor végre kicsöngettek, akkor, ha beszél még a tanár, ha nem akkor is becsapom a könyvem és hátradőlök, és kimegyünk sétálgatni , vagy gesztenyével dobáljuk egymást, mert mért ne ?! (noproblem)
Annyira utálom mikor az van, hogy hazajövök, hulla fáradtan a suliból, jó némi túlzással, de kicsit lazítanék, erre anyáék elkezdenek baszogatni, hogy én mért nem tanulok, mert az nem állapot, hogy egy gimnazistának egy óra tanulás elég, milyen összecsapott házikat írhatok..stb és annyira idegesít, mert pont úgy csinálnak, mintha kaptam volna már rossz jegyeket, holott nem, mert matekból is hármasom van ami egy normál jegynek számít nálam, és fuu.
Délután Elvtárssal lazultunk, vadvíz, sok röhögés..stb:DD Ennyit nem is tudom mikor sétáltam utoljára, meg mikor röhögtem ennyire.Van amikor annyira jó a kedved, hogy leszarod, és csak kiadod ami belül van, (Ilyenkor énekel az ember Quimby-t a Loncsosba összeborulva egy idiótával♥:))